Szeretnék néha pozitív dolgokat is írni, de valahogy nehéz optimistának lenni ebben a környezetben. Pedig annyira rosszul nem érezzük magunkat, de valószínűleg az időjárás nagy hatással van ránk. Nem is értem az északi országok lakóit, hogy bírják ki a telet. Sajnos túl bizakodó volt a feltételezés, hogy idővel kisüt a nap. Kiderült, hogy napsütést itt nem fogunk találni novemberig. Augusztusban, ha összeadjuk az órákat, akkor átlagosan 24 napot esik (napi 18 óra), szeptemberben 22 és októberben is 20. Nagy változás nem várható. A harcnak a penésszel sajnos nem lesz vége egyhamar.

Srácok

Augusztus legvégén megérkezett két német srác a szomszéd lakásba. Pont a legjobbkor, hogy kicsit feldobják a hétköznapokat. Egyből bele is csöppentek a közepébe. Megtudták tőlünk, hogy igazából mik is lettek volna a korrekt árak a fuvarra és a lakásra. Itt kezdődött a harc Masangoval. Persze nyíltan nem lehet kimondani, hogy igen, tudjuk, hogy loptál tőlünk, szóval más megoldásokat kell találni. Nekik a legfontosabb az volt, hogy a kétszobás lakásukért ne fizessenek 100 000 forintot. Masango persze nem örült, hogy megcsappan majd a családi kassza. A válaszlépése az volt, hogy mint egy diktátor elkezdte megnehezíteni az életünk.

• minden nap 9től 5ig legyünk az irodában
• jelenléti ív (ő persze alig van ott)
• takarítsuk az irodát
• írjunk projekteket a szervezetnek
• írjunk blogot a szervezetnek
• írjuk hírlevelet a szervezetnek
• találjuk ki saját projekteket a szervezetnek
• járjunk el helyette helyi fórumokra

Végül a srácok (Kalle és Bene) kaptak tőle egy jobb ajánlatot, de a helyzet még mindig inkább egy háborúra emlékeztetett. Tegnap délután pedig betelt a pohár, amikor újra elővette a bunkó hangnemet. Kitálaltunk neki, hogy nem elfogadható, ahogy viselkedik, nem a munkvállalói vagyunk, hanem önkéntesek, akik azért jöttek ide, hogy legfőképp a gyerekekkel foglalkozzanak, és ha idejük engedi, akkor segítenek másban is. Ezen kívül nem toleráljuk a viselkedését velünk szemben, főleg azt nem, amikor kinevette a hírt, hogy Katha maláriás.

Kicsit megszeppent. Remélhetőleg újra a régi kerékvágásba kerül minden.

Születésnap

Reggel kopogtatnak az ajtómon. Alig bírom még kinyitni a szemem, de már Katha és Róbert énekelve köszönt, bekötik a szemem, és vezetnek át a másik lakásba. Az asztalon kis torta, finomságok, nutella másolat és természetesen banán.

Este pedig folytattuk a programot egy közös vacsorával az éttermünkbe nyolcasban. Fogytak rendesen a sörök.

Limbe

Úgy hallottuk, hogy az egyik legszebb afrikai strand található Limbében, ami csupán 30 kilométerre van tőlünk. Meg is terveztük a szombati programunkat (mi hárman, két német srác és két európai lány), hiszen az előrejelzések szerint 30 fok és napsütés várható.

Irány a buszállomás, ahonnan 300 forintért 40 perc alatt oda is lehet jutni. Mindenki strandfelszerelésben a buszon, vártuk, hogy mikor érünk ki a felhők alól, és látjuk meg a tomboló nyarat az óceánparton. Sajnos hiába vártunk. Egész nap esett. Így végül a helyi botanikus kertet jártuk körbe, ahol még egy méteres aligátor is átszáguldott a lábaink között. 

Délután heten egy ötszemélyes taxival hazatértünk.

(Kattints a többi képért!)

Malária

Miután Katha már egy hete nem érezte jól magát (láza nem igazán volt, ha pedig igen, akkor se több, mint 38) elmentünk a helyi korházba. Szerencsére a helyi állapotokhoz képest a kórház teljesen elfogadható. Az árak viszont helyi viszonylatban magasak. Kontrollért 1500 forintot, majd a vérvizsgálatért 3000 forintot kellett fizetni.

Labor eredmény 30 perc alatt megvan. Közben ilyen könyveket lehet olvasni.

Pozitív. Szerencsére nagyon jó gyógyszereik vannak, sokkal olcsóbban, mint nálunk. Maláriának már nyoma sincs. De elég valószínűtlen, hogy ne kapná el újra valamelyikünk.

Emberek

Az mindenképp elmondható, hogy Afrika nem Európa. Sajnos az itt töltött idő alatt azt tapasztaltam, hogy sok sztereotípia igaz. Milyenek is itt az emberek?(Csak azt írom, amit én tapasztalok. Természetesen lehet, hogy nem ez az igazság.)

• Előítéletesek – ahogy ránk néznek, egyből csak a pénzt látják, és azt hogyan tudnának hasznot húzni belőlünk. Fel se fogják, amikor azt mondjuk, hogy nekünk sincs. Azt meg egyszerűen nem hiszik el, hogy Európában is vannak szegények. Ahol tudják ezt a mi „gazdagságunk” próbálják is kihasználni.
• Nem gondolkoznak, nem terveznek, csak reagálnak – elkezdenek egy vállalkozást, ami kézzel készített papírszatyrokat fog készíteni…az esőerdőben???; építkeznek, de odáig nem terveznek, hogy mennyi pénz is kéne hozzá. Aztán az esős évszakban az egész ház már belülről penészes. Sajnos csak odáig látnak, hogy aznap megigyák a Guinness sörüket.
• Matekkal hadilábon állnak – szinte senki nem tud számolni. Komoly problémát okoz két szám összeadása is, így érhető is az építkezéses probléma. A boltokban nagy címleteket alig lehet használni, mert nem képesek belőle visszaadni, és inkább meg se próbálják. Az már egy másik probléma, hogy nem tudjuk a pénzünk használni, mert a bank automatából csak 10000et tudunk kivenni, de ezt egyszerűen az utcán képtelenek használni. Még étteremben se sikerült vele fizetnünk.
• Nincs helyi érték, kultúra – Semmit nem termelnek meg helyben. Ami még talán helyi értéknek mondható, az afrikai mintás ruhák, de azokat is Nigériából exportálják. Ha bemegyünk a boltba, akkor, ha nagyon keresünk se találunk semmilyen helyi élelmiszert. Ezek is Nigériából vannak. Az összes használati tárgyuk pedig Európából és Kínából. Csoda, hogy életképes az ország.
• Fanatikusan vallásosak – keresztények, de ez a kereszténység inkább csak abból áll, hogy a törzsi vallási neveket kicserélték Istenre, Jézusra és a Szentlélekre.
• Lusták, kövérek, hangosak – nem dolgoznak, ha éhesek, azt meg tudják oldani valahogy. Rengeteg olajat és szénhidrátot esznek, így a legtöbb ember kövér. Nem ismernek a maximum hangerőn kívül semmit. Beszédben és zenehallgatásban se.

Sajnos nem látom, hogy javulnának ezek a dolgok. Talán a következő generáció, de igazán bennünk se látni változást. Nehéz nem úgy érezni, hogy Európa és a nyugati civilizáció nem felsőbbrendű hozzájuk képest.

Templom

Már az első napokban is terveztem, hogy ellátogatok egy helyi templomba, de csak most került rá sor. Felvettem az egyetlen ingemet, farmert és túrabakancsot, majd indulás.

Kiválasztottunk egy szimpatikus helyet, ahonnan hangos éneklés szűrődött ki. Ahogy beléptünk egyből kedvesen köszöntöttek, kiválasztottak nekünk az első sorban pár helyet, és élvezhettük a szertartást.

5 órával később ezekkel a szavakkal jöttem ki: „Thank You Jesus for ending this nightmare!”

Az elején még minden szép, hangulatos volt. Egy fronténekes lányt hallgattunk, aki mikrofonnal énekelt, a többi ember pedig teljes átéléssel csatlakozott. Kellemes két óra zenélés után egyszer csak elkezdődött az őrület. Előlépett a szónok, vagy paphölgy, nem igazán tudom meghatározni. Valószínűleg prófétának tartja magát, és a hívők is őt. Ordítva halandzsázott a mikrofonban, majd időnként átváltott angolra, hogy elmondja, ez az egyház az egy és igaz, a többi csak kigúnyolja Istent, és akár tűzzel is kell harcolni ellenünk, és terjeszteni az igazságot. Isten szól hozzá rendszeresen, és érzi a szentlélek érintését. Eközben egyszer csak hangos ordítással és rángatózással a földre veti magát egy lány a hátsó sorban, és veszettül visít. Teljesen természetes. De persze nem ő az egyetlen. A többieket is megérinti a Szentlélek. Legtöbbször a „próféta” érintése által. A végére legalább 10-15 ember esett át a „transzon”. A legtöbben a földön ordítanak és rángatóznak miközben halandzsáznak, vagy azt bizonygatják, hogy hűségesek Istenhez. Közben meg, amikor épp senki nem éli át az érintést boldogan énekelik a vallásos énekeket, vagy éppen hallgatják az őrült szónoklatok egyikét. Öt óra után teljesen megsemmisülve és hitetlenebbül, mint valaha elhagytuk az épületet.

Nem tudom mi vezérelt a második alkalommal, de valószínűleg valami mazochista vonzalom, mert elvittük a két német srácot is. Majdnem minden hasonló módon történt, mint elsőre. Katha sajnos nem bírta, fél távnál feladta, és kiment. Mi megint élveztük az előadást öt órán át. A végén kedvesen megvendégeltek pár falat kenyérrel, és kifejezték hálájukat, hogy újra itt voltunk. Udvariasan ettünk pár falatot, majd indultunk tovább. Ekkor láttuk, hogy a misének már vége, de még mindenki ott tömörül középen és transzban van. A „próféta” ráhelyezte a kezét a fejekre, és általa megérezhették megint Isten érintését.

Következő héten új templom a terítéken.

Lefekszem. Zuhog. Dörömböl az eső a házon. Nem lehet aludni. Elalszom. Kiabál a szomszéd. Itt ez a normális hangszín. Forgolódok. Dörömböl az eső a házon.  Felébredek. Csak bogarak ne legyenek rajtam. Beleszagolok a levegőbe. Penész. Mindenhol. Rohanvást a mosdóba. Nincs víz. Reggeli. Banán. Minden nap. Kimegyek. Zuhog. Köd. Minden nap. Egy hónapja nem láttam napot. Teljesen átázom. Taxik száguldanak. Minden lépés lehet az utolsó. Iroda. Apró nedves lyuk. Ebéd. Olaj. Csípős. Minden nap. Hazamegyek. Rohanvást a mosdóba. Ellenőrzés, hogy nem mászik fel semmi. Csótányok. Vacsora. Banán. Minden nap. Olvasnék. Elmegy az áram. Lefekszem. Zuhog.

Persze nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, mert vannak szép pillanatok is – megölni egy csótányt, megszabadulni az esőtől pár percre, megtisztítani a dolgokat a penésztől, legyőzni a hasmenést, stb.

„Happiness in Cameroon is to get rid of something”

Meg néha vannak tényleg emlékezetesek is – sétálni a jungelben, beülni egy sörre és megismerni a helyieket, vásárolgatni a piacon, hallgatni a gyerekeket, ahogy perceken keresztül énekelnek nekünk.

De még így is szükség volt egy kis segítségre, szóval egyik este úgy döntöttünk, hogy lesz egy saját napunk.

(Kattins a többi képért!)

Miután elkészültünk elővettük a strandolós cuccokat, magunkra irányítottuk a fűtőtestet, és élveztük a „napsütést”.

Sajnos beárnyékolta a jókedvünk, hogy nem sokkal utána vettük észre, hogy mennyire is penészes minden a lakásban. Meg is indítottuk a hadjáratot ellene. Kiderült, hogy már elharapódzott a dolog. Volt penész mindenen – nadrágok, pólók, fal, táskák, tasakok, csempe, pénztárca, párna. Egyelőre ott tartunk, hogy már csak a falat kellene valahogy megtisztítani. Szerencsére nemsokára jön a picit szárazabb idő, és akkor nem lesz már akkora probléma.

Árvaházak

Három alkalom után már egyre közelebb kerülünk a gyerekekhez.  De ebben is különbözött a két hely.

Roots4Kids

A 0. alkalommal csak beköszöntünk és elmondtuk, hogy majd jövünk rendesen egy hét múlva. A gyerekek egy nagy tágas épületben vannak (valószínűleg ez is hatással van rájuk). Legtöbbjük fiú. Először elég távolságtartóan viselkedtek, de minden alkalommal jobban megnyílnak. Már az első normális foglalkozás után páran megöleltek minket, amikor elköszöntünk. A harmadik után pedig már a legtöbben megölelnek (ez inkább a lányokra jellemző), vagy valami menő kézfogással köszönnek.

Sajnos itt a játékok is nehezebben mennek, mert nehéz fegyelmezni őket. A fiúk folyton lökdösődnek és kiabálnak, a lányok pedig a fiúkat lökdösik, hogy viselkedjenek normálisabban. Valószínűleg szigorúbban kell majd velük bánni. De szerencsére érezni, hogy szeretnek minket, és egyelőre látszik, hogy várják a következő hetet, amikor jövünk.

Mountain Kids

Egy szép újépítésű családi házban laknak 8-10en. Ahogy megérkeztünk egyből mindegyik gyerek odasereglett körénk és megöleltek. Két nagyobb srác (16 és 14 évesek), egy fiatalabb fiú és lányok laknak együtt. Minden alkalommal sikítva várnak minket, odabújnak hozzánk, készülnek valami meglepetéssel, és mindenben részt akarnak venni. Utolsó alkalommal 5 percen keresztül énekeltek nekünk csoportosan. Számomra ez volt az egyik olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy megérte három hónapot ide költöznöm.

Business

Egy hónap után picit nagyobb rálátásunk van a dolgokra. Nehéz hova tenni a dolgokat, hiszen teljesen más kultúra, és lehet, hogy itt ez a normális, de én inkább csak azt érzem, hogy átvernek és „meglopnak”. Meg persze vannak a szokásos alkudozások az árakkal, de ezzel még nem is lenne gond.

Reptéri transzfer ára: 1000-2000 forint.

Mi fizettünk: 15000 forint

Nyilvánvaló az is, hogy az albérlet ára nem 110000 forint havonta, és komoly részét a pénznek elteszi a szervezet vezetője.

Jelenet délutánról:

Robert: „Masango, este beülünk egy sörre, van kedved jönni?”

Masango: „Meghívtok? Mert akkor jövök.”

Ilyenkor persze nem lehet azt mondani, hogy nem. Négy sör pedig elfogy.

Tegnap este:

Hatan beülünk beszélgetni és inni párat. Végén mindenki beteszi a pénzt középre, de neki fel se merül.

Más kultúra?

Az élet nem csak játék és mese errefelé. Előző hétvégén sajnos már azon gondolkoztam, hogy ez nekem sok lesz, miután három napig ki se tudtam mozdulni a lakásból annyira rosszul voltam. Szerencsére elmúlt, és az idő is kezd picit javulni, ami sokat dob a hangulaton. Három hét folytonos eső elég lehangoló tud lenni, (amin csak a helyi 0,65ös sör tud péntek esténként segíteni picit), De már hallottam olyan emberről, aki hallotta valakitől, hogy egy ismerőse látta a napot. Nagy élmény volt, amikor végre láthattuk, hogy milyen is valójában a kilátás a bejárattól.

Persze egyéb meglepetéseket is tartogat az ittlét.  Ha használni szeretné valaki a mosdót, akkor nem is olyan könnyű a dolga. Az óvatlanokra meg ilyen aranyos dolgok kacsingatnak.

Be kell tartani a szabályokat. Először le kell ellenőrizni, hogy nem mászik-e semmi felfelé. Utána meg kell nézni, hogy van-e víz, ha nincs akkor ki a ház elé, és esővíz gyűjtés.

Szerencsére egyelőre nagyvaddal nem találkoztunk a lakásban. Volt két egér, 10-15 csótány, pár pók, rengeteg apró bogár és Róbertnek van egy háziállata, egy bolha (bár már lehet az öregség már elvitte). Szúnyogháló nélkül nem nagyon mernék aludni. Egyik legfontosabb dolog, amit hozni kell ide az esőkabát és a mini fűtőtest mellett, ami nélkül lehetetlen megszárítani a ruhákat. Bár amekkora feladat volt kézzel kimosni őket, lehet, hogy maradok a piszkos daraboknál.

Taxikról érdemes megemlékezni. Az úton nagyjából csak ezek a sárga autók vannak. Mindenki ezt használja. A sofőrön kívül még 5 ember fér be egy autóba. Az első ülésre ketten ülnek. A fuvarok ára a távolságtól függnek, de átlagosan 50-125 forint között mozog fejenként.

(Kattints a többi képért!)

A második héten eljutottunk a két árvaházba is.

Root4kids:  Ez az árvaház kicsit messzebb van, taxival 20 percet kell utaznunk Buéa Townból Bonakandába (100 forint), onnan pedig 10 perc séta. Egy nagy tágas épület eléggé elszeparálva a falutól.  15 gyerek lakik itt a felügyelőkkel. A legtöbb tíz éves kor alatti fiú. Ebből következik, hogy nem olyan könnyű velük, mint a másik helyen.

Mountain Kids: Ide gyorsabban el lehet jutni. 10 perc alatt odaérünk taxival Bokwangóba (50 forint). Itt egy kisebb, de új építésű házban lakik 8 gyerek. A legtöbben lányok, és ők is tíz év alatt vannak, így sokkal könnyebb velük.

Egyelőre mindkét helyen ugyanazokat a dolgokat csináltuk, de a két hely különbözőségei miatt lehet, hogy a jövőben külön programot fogunk tervezni nekik. Első alkalommal csak egy egyszerű ismerkedős foglalkozást tartottunk. Mindkét helyen 2-3 órát voltunk. Néhány névtanulós játékkal kezdtünk, majd meséltünk arról, hogy kik vagyunk, miért jöttünk és mit tervezünk csinálni a következő 12 hétben.

Az koncepció az, hogy a 4 elem (Levegő, Víz, Föld, Tűz) köré építjük fel az órákat, és így teszünk egy kirándulást a természetben. Ehhez készítettünk egy iskolabuszt, amire felírtunk közös értékeket, aztán minden gyerek beleírta az ablakokba a nevét, ha egyetért velük, és velünk tart az utazásra. Ehhez még mindegyiküknek szüksége volt egy „útlevélre” (ezt Travel Cardnak neveztük el), amire le kellett rajzolniuk maguk és leírni a nevük. Ezt minden héten magukkal „kell” hozniuk.

Második alkalommal már el is kezdtük a Levegővel. Itt is pár egyszerű szórakoztató játékkal kezdtünk, majd folytattuk egy picit komolyabbal, amiből tanulhatnak is valamit. Ehhez terveztünk egy társasjátékot, Airtivity néven. 20-20 könnyebb és nehezebb kérdésre, rajzolásra és mutogatásra alapul. A táblát nagyvonalakban megrajzoltuk előre, utána pedig nekik kellett kedvük szerint kiegészíteni. Sajnos a Root4Kids árvaházban annyira nem sült jól el, de a másik helyen nagyon szerették, és egész jól tudtak válaszolni a kérdésekre.

(Kattints a többi képért!)

Következő héten még mindig a Levegő lesz a témakör. Ha minden jól megy, akkor hangszereket fogunk készíteni a környezetükben fellelhető dolgokból.