Egy hónap után

Lefekszem. Zuhog. Dörömböl az eső a házon. Nem lehet aludni. Elalszom. Kiabál a szomszéd. Itt ez a normális hangszín. Forgolódok. Dörömböl az eső a házon.  Felébredek. Csak bogarak ne legyenek rajtam. Beleszagolok a levegőbe. Penész. Mindenhol. Rohanvást a mosdóba. Nincs víz. Reggeli. Banán. Minden nap. Kimegyek. Zuhog. Köd. Minden nap. Egy hónapja nem láttam napot. Teljesen átázom. Taxik száguldanak. Minden lépés lehet az utolsó. Iroda. Apró nedves lyuk. Ebéd. Olaj. Csípős. Minden nap. Hazamegyek. Rohanvást a mosdóba. Ellenőrzés, hogy nem mászik fel semmi. Csótányok. Vacsora. Banán. Minden nap. Olvasnék. Elmegy az áram. Lefekszem. Zuhog.

Persze nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, mert vannak szép pillanatok is – megölni egy csótányt, megszabadulni az esőtől pár percre, megtisztítani a dolgokat a penésztől, legyőzni a hasmenést, stb.

„Happiness in Cameroon is to get rid of something”

Meg néha vannak tényleg emlékezetesek is – sétálni a jungelben, beülni egy sörre és megismerni a helyieket, vásárolgatni a piacon, hallgatni a gyerekeket, ahogy perceken keresztül énekelnek nekünk.

De még így is szükség volt egy kis segítségre, szóval egyik este úgy döntöttünk, hogy lesz egy saját napunk.

(Kattins a többi képért!)

Miután elkészültünk elővettük a strandolós cuccokat, magunkra irányítottuk a fűtőtestet, és élveztük a „napsütést”.

Sajnos beárnyékolta a jókedvünk, hogy nem sokkal utána vettük észre, hogy mennyire is penészes minden a lakásban. Meg is indítottuk a hadjáratot ellene. Kiderült, hogy már elharapódzott a dolog. Volt penész mindenen – nadrágok, pólók, fal, táskák, tasakok, csempe, pénztárca, párna. Egyelőre ott tartunk, hogy már csak a falat kellene valahogy megtisztítani. Szerencsére nemsokára jön a picit szárazabb idő, és akkor nem lesz már akkora probléma.

Árvaházak

Három alkalom után már egyre közelebb kerülünk a gyerekekhez.  De ebben is különbözött a két hely.

Roots4Kids

A 0. alkalommal csak beköszöntünk és elmondtuk, hogy majd jövünk rendesen egy hét múlva. A gyerekek egy nagy tágas épületben vannak (valószínűleg ez is hatással van rájuk). Legtöbbjük fiú. Először elég távolságtartóan viselkedtek, de minden alkalommal jobban megnyílnak. Már az első normális foglalkozás után páran megöleltek minket, amikor elköszöntünk. A harmadik után pedig már a legtöbben megölelnek (ez inkább a lányokra jellemző), vagy valami menő kézfogással köszönnek.

Sajnos itt a játékok is nehezebben mennek, mert nehéz fegyelmezni őket. A fiúk folyton lökdösődnek és kiabálnak, a lányok pedig a fiúkat lökdösik, hogy viselkedjenek normálisabban. Valószínűleg szigorúbban kell majd velük bánni. De szerencsére érezni, hogy szeretnek minket, és egyelőre látszik, hogy várják a következő hetet, amikor jövünk.

Mountain Kids

Egy szép újépítésű családi házban laknak 8-10en. Ahogy megérkeztünk egyből mindegyik gyerek odasereglett körénk és megöleltek. Két nagyobb srác (16 és 14 évesek), egy fiatalabb fiú és lányok laknak együtt. Minden alkalommal sikítva várnak minket, odabújnak hozzánk, készülnek valami meglepetéssel, és mindenben részt akarnak venni. Utolsó alkalommal 5 percen keresztül énekeltek nekünk csoportosan. Számomra ez volt az egyik olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy megérte három hónapot ide költöznöm.

Business

Egy hónap után picit nagyobb rálátásunk van a dolgokra. Nehéz hova tenni a dolgokat, hiszen teljesen más kultúra, és lehet, hogy itt ez a normális, de én inkább csak azt érzem, hogy átvernek és „meglopnak”. Meg persze vannak a szokásos alkudozások az árakkal, de ezzel még nem is lenne gond.

Reptéri transzfer ára: 1000-2000 forint.

Mi fizettünk: 15000 forint

Nyilvánvaló az is, hogy az albérlet ára nem 110000 forint havonta, és komoly részét a pénznek elteszi a szervezet vezetője.

Jelenet délutánról:

Robert: „Masango, este beülünk egy sörre, van kedved jönni?”

Masango: „Meghívtok? Mert akkor jövök.”

Ilyenkor persze nem lehet azt mondani, hogy nem. Négy sör pedig elfogy.

Tegnap este:

Hatan beülünk beszélgetni és inni párat. Végén mindenki beteszi a pénzt középre, de neki fel se merül.

Más kultúra?