After 10 weeks of learning about the environment and playing with the kids we wanted to surprise them with a special goodbye meeting. In Buea most of the people never swim in the ocean in spite of that it is only 30 kilometer far. Our plan was to bring the kids to the beach and have a wonderful last day together.

We started to plan, but this trip would have never been possible without the unexpected help of Micheal McKay and his wonderful wife. We would like to say thank you, also in the name of the kids!

We had a perfect day in Limbe with the orphans from Roots4Kids and Mountain Kids. I hope they had an experience with us which they will never forget. But let the pictures speak for themselves.

(Click for more pictures)

Nem tudom mi veheti rá az embert, hogy az őserdő közepére menjen, de ha Te éppen valami oknál fogva ezen kevesek közé tartozol, akkor pár hasznos tanács és útbaigazítás. Természetesen ezek a saját tapasztalataimon alapulnak, és lehetséges, hogy a valóság ettől eltérő.

Utazás előtt

Mielőtt nekivágsz mindenképp érdemes először utánanézni és kérdezni, hogy mi is vár majd ott. De ha ezt olvasod, akkor valószínűleg pont épp ezt teszed.  Ha egyéb kérdésed van, akkor nyugodtan írhatsz nekem.

Két könyv lehet a segítségedre, amelyekből a legtöbb kérdésre választ lehet találni. (Mindkettő angol nyelvű) Lonely Planet (itt csak nagyon felületesen vannak információk) és Bradt (egész könyv Kamerunról, de sajnos ez sem naprakész).

Mindenképp érdemes átgondolni az utazás időpontját. Senkinek nem ajánlom az esős évszakot. Így a javasolt hónapok: November – Április.

Repülőjegyek általában egy árban vannak, nem igazán változnak az utazás közeledtével, de azért érdemes lefoglalni előre. 700-800 euro között mozog egy átszállással Isztambulban Doualaba a jegy. Ez a Turkish Airlines, de természetesen más társaságok is mennek. Az utazás nagyon kellemes, a kiszolgálás és az étel-ital jó, de sajnos szokásuk, hogy a csomagokat egy vagy két nappal később szállítják csak le. Az én járatomnál 20 embernek okozott ez kellemetlenséget. Általában következő napon megérkezik, ilyenkor a biztosító is fizet egy kisebb összeget.

Oltások nélkül Afrikába nem lehet és nem is tanácsos menni. Ezeket a Nemzetközi Oltóközpontban lehet megkapni. Sárgaláz, tifusz, meningitisz, veszettség, hepatitis A. A legnagyobb veszélyt a Malária jelenti. A legtöbben az utazás időtartalma alatt Malaront, vagy egyéb készítményt szednek, és ezzel védekeznek. Mindenképp érdemes a legjobb minőségű szúnyogriasztót beszerezni, és használni is, sötétedés után pedig figyelmesnek lenni.

Kamerunba vízum szükséges. Ezt több helyen is be lehet szerezni, de a legegyszerűbb és leggyorsabb a bécsi tiszteletbeli konzulátushoz fordulni. Levélben el kell küldeni minden szükséges iratot (többek között sárgaláz elleni oltásról papír) és a 3 hónapos vízum árát, ami 150 euro. Egy nap alatt kiállítják. A német konzulátushoz is lehet fordulni, itt csak 120 eurót kell fizetni, de az átfutási idő sokkal hosszabb.

Sok mindent nem érdemes vinni, mert a legtöbb dolgot meg lehet venni helyben is. Sok európai használati cikk megtalálható, annyi hátulütővel, hogy pár év csúszásban vannak.

• jó túracipő
• otthoni szórakozásra valami
• esőkabát
• szúnyogháló
• minden iratról egy másolat
• gyógyszerek
• naptej
• vitaminok

Étel-ital

2 frank = 1 forint

Az aprópénzt nagyon meg kell becsülni, mert a visszajáró sokszor probléma. Ha valahol van lehetőség, akkor érdemes nagy címlettek fizetni.

A kameruni konyha nem túl változatos, és a tényleges helyi ételekhez szükséges félretenni az elvárásokat. A legkönnyebben három szóval lehet jellemezni: Maggi, olaj, csípős. Arra sajnos fel kell készülni, hogy egyszer legalább mindenkit levesz a lábáról a hasmenés. Az első napokban/hetekben a legjobb döntés hozzászokni picit a helyi viszonyokhoz. Bueaban a csapvíz jó minőségű, de azért nem egyből az első napon. Mi pár hétig csak ásványvizet ittunk (10 liter 1500 frank).

Meleg ételt sok helyen lehet enni. Az utcán rizst babbal akár 200 frankért is lehet kapni, amihez akár olajban sütött gombócot (pufpuf - liszt, víz, só) is lehet enni. Éttermekben majdnem európai ételeket is lehet venni, de legtöbbször itt is nagyon csípős és olajos minden. Az árak 1000-2500 frankig terjednek. Ennél többet nem érdemes fizetni egy főételért.

Reggelire sokan esznek spagettis omlettet. Az árak változók, de ez is megfizethető. Sajnos a legtöbbször a gyomor nem reagál túl jól erre az ételre.

Az utcán rengeteg árus van, és édességet töménytelen mennyiségben lehet kapni. Nyalóka 25 frank keksz 50-100 frank. Természetesen gyümölcsöket is lehet kapni. Leginkább banánt (4-5 db 100 frank), kókuszt (öklömnyi 300 frank), ananászt (500 frank), papayát, narancsot (zöld) és mandarint (zöld). Pár helyen árulnak marhahúst pálcán grillezve (100 frank). A legnépszerűbb a Pufpuf, a fent is említett olajban sütött gombóc (1 db 25 frank). 

Ha valaki főzni szeretne magának, akkor először venni kell egy főzőlapot (10000-30000 frank) és egy teli gázpalackot (30000 frank – 6000 újratölteni). Ha ezek megvannak, akkor a piacon a legtöbb dolog beszerezhető.  Buea Townban hétfőn-szerdán-pénteken van piacnap, de a többi napon is nyitva van egy része az árusoknak. A hentesnél húst is lehet venni, de ehhez a higiéniai elvárásokat félre kell tenni.

Utazás/Szabadidő

Sajnos sok lehetőség nincs szórakozásra a környéken. Kocsmákban általában nagy az élet. Egy sör 600 frank. Boltban többe kerül, mert az üveget is ki kell fizetni. Ha jó kapcsolatba vagy a kocsmárossal, akkor elviheted a sört, és másnap visszaviszed az üveget. Molykoban van pár szórakozóhely, ahol akár bulizni is lehet a hétvégén, de a legjobb hely erre Douala. Úgy tartják, hogy Afrika egyik legnagyobb éjszakai élete itt található, de viszonylag veszélyes nagyváros.

Az óceánpart az egyik legjobb program, amit egy napsütéses napon lehet választani. Miles 17től busszal vagy taxival lehet Limbébe jutni, onnan pedig 500-600 frank a strandig. Érdemes miles 8nél megállni, és az ottani partra lemenni, mert az az egyik legszebb hely. Egy hotel része a strand, de 1000 frank belépőért, vagy egy sörért (1500frank) lehet használni az asztalokat, sátrakat és a zuhanyzót.

Az egyetlen kulturális csemege a környéken Bafutban található. Itt van a helyi királyság központja, ami több száz évre visszavezethető. Meg lehet látogatni a múzeumot, körbe lehet járni a királyi rezidenciát és akár souvenireket is lehet venni. Ehhez először egy busszal el kell menni Bamendába (5500 frank). Vannak éjszakai járatok, de azzal számolni kell, hogy aludni rajtuk nem nagyon lehet. Végig maximum hangerőn megy a zene, vagy ha épp nem, akkor árusok próbálkoznak. Bamendából taxival 500 frank átugrani Bafutba.

Ha valaki érzi az elszántságot és az erőt magában, akkor kellemes hétvégét tölthet a Mount Cameroon megmászásával. Alapvetően teljesíthető a csúcs elérése, de egy kis edzettség nem hátrány. Több szervezetet is lehet választani, ha fel szeretne valaki menni, de érdemes először utánakérdezni a nemzeti parknál, hogy legálisak-e. (Ha megkérdezel egy irodát, akkor azt fogják mondani,hogy csak ők legálisak, szóval csak fenntartásokkal kell hinni nekik. Ezek után már csak szimpátia és pénztárca kérdése. A legprofesszionálisabb utat a Hady biztosítja, de el is kérnek két napért fejenként 100 000 frankot. Ez más irodánál akár 20-300000 frankből is kijöhet.

Közlekedés

Nem rendelkeznek klasszikus értelemben vett tömegközlekedéssel, de taxikkal teljesen lefedett a város. Mindenki ezt használja. A sofőrön kívül még 5 ember fér be egy autóba, de éjszaka előfordul, hogy 9-en is beférnek a egy Toyotaba. Az árak viszonylag fixek, de ha többen vagytok, és egy egész taxit megtöltötök, akkor alkuképes. A legmagasabb ár nappal 250 frank (Buea Town-Miles 17), a legkevesebb pedig 100 frank. Sajnos a fehér embereket sokszor megpróbálják lehúzni, de ha tisztában vagy az árakkal, akkor egy idő után ez nem gond. Éjszaka általában 50 frankkal minden drágább, de a kisebb faluk között egyéni díjazás van. Más városokba miles 17től lehet taxival, vagy buszokkal eljutni.

Douala taxival: 2000-2500 frank

Limbe taxival: 1000 frank

Limbe busszal: 600 frank

Útlevelet érdemes mindig a közelben tartani, mert bármikor ellenőrizhetik, és ha nincs, akkor akár órákra is fogdába zárhatnak, majd 10000 frankért cserébe engednek el.

Emberek

Korábbi postban is írtam már az emberekről (post), de lehetséges, hogy akkor kicsit negatívan láttam a dolgokat.

Saját keverék nyelvet használnak, pidgen. Az angolhoz áll a legközelebb, és sokszor érthető is, de néha, ha valaki egyáltalán nem tud angolul, akkor nehézkes a kommunikáció. Legtöbbször kedvesek az emberek, csak nagyon kevesen kötekednek. Árusok a kezdetekben próbáltak magasabb árakat kérni tőlünk, de ezt kis odafigyeléssel ki lehet kerülni. Mindenképp érdemes alkudozni velük, special pricet kérni. Sokszor a kezdeti ár töredéke a végleges.

Vasárnap mindenki templomban van, így kevés bolt van nyitva.

Az népesség 5%a AIDS beteg.

Az utcán (kisvárosban, faluban) a legtöbb ember köszönti egymást.   Ilyenkor illik kérdezni a hogylétük felül és picit mosolyogni nekik. Valamilyen szinten ez elvárás.

Rengeteg gyerek van. Legtöbbször csak annyit kiabálnak az utcán, hogy „whiteman!!!”, de ha elmondod a neved neki, akkor következőre már emlékeznek.

Nagyon ritkán mondanak bármilyen kérdésre nemet, szóval érdemes fontos dolgokra újra rákérdezni.

Tény, hogy más szaga van a fekete embereknek, mint a fehéreknek. Elég jellegzetes, de egy idő után megszokható. Valószínűleg ők is ugyanígy éreznek velünk kapcsolatban.

Férfiak: Tényleg úgy születnek, hogy izmosak. Persze, ha nem kövérek, és legtöbbször azok.

Nők: Harminc után a nagyrészük szakállat növeszt.

Lakhatás

Albérletet egész könnyen lehet találni a városban. Ezek ára az elhelyezkedéstől és a minőségtől függnek. De legtöbbször nem több, mint 100 000 frank egy kétszobás lakásért. Rosszabb környékeken vigyázni kell a betörésekkel. Sokszor csapvíz ellátás nem része a házaknak, így ezt vödrökben és hordókban kell a közösségi csapoknál beszerezni. Sötétedés után érdemes minden apró lyukat és bejáratot lezárni, mert rengeteg csótány és egér van. A szúnyogok ellen pedig szúnyogháló kötelező.

A legtöbb bosszúságot a penész okozhatja. Ez ellen fűtőtestekkel és szellőztetéssel lehet küzdeni. De esős évszakban elkerülhetetlen. Érdemes a ruhákat a lakáson kívül felakasztani, és ott tárolni, időnként pedig mindent átmozgatni picit.

Sajnos az áramellátás nem folyamatos. Sokszor kimaradások vannak, de ezek általában 1-2 óránál nem tartanak tovább. (Extrémebb eset, amikor kicsit északabbra tőlünk 10 napig nem volt áram.)

Egyéb

Három telefonszolgáltató van: Nextel, MTN, Orange. Nagyjából mindegyik hasonló árakkal dolgozik. SIM kártyát sok helyen lehet kapni a boltokban, vagy az utcán, és ezekre pénzt is lehet tölteni a legtöbb árusnál. A telefonálás és sms küldés viszonylag olcsó és másodpercalapú a számlázás. Internetet csomagokban lehet vásárolni, pl: 100 MB 250 frank, 300 MB 500 frank, 3 GB 8000 frank. Érdemes vigyázni, és nem túl sok pénz tartani a kártyán, mert ha internetezésnél kifut a vásárolt keret, akkor pillanatok alatt leszívja a pénzt.

Én MTN kártyát vásároltam. Internethez ezeket a beállításokat kell használni: (kód: mtnuser)

Buea Townban és Molykoban is lehet eurorol frankra váltani pénzt, de a kis címletekért kevesebbet adnak. 50 felett már örülnek neki

A jó történetek sose azzal kezdődnek, hogy az ember leül este a tv elé, megnézi a híradót, vagy nekilát egy adag salátának, talán még tojásos nokedlit is fogyaszt mellé (Mennyire hiányzik!). Sokszor az emlékezetes pillanatokhoz jó adag alkohol párosul, de megesik (és olykor ez a legjobb), hogy hosszas tervezés, szenvedés, izzadtság és 4100 méter kell hozzá. Mi az utóbbit választottuk.

Jó tanács: Ha Kamerunban mész, akkor elsőre ne igazán higgy el semmit. Az igen pedig sokszor nemet jelent.

Már az ittlétünk legelején tudtuk, hogy fel kell jutnunk a hegyre, de mostanáig csak az erkélyről néztük, és vártuk, hogy az idő a mi oldalunkra álljon. Csalóka látvány innen felnézni, mintha csak egy köpésnyire lenne, de a hegy gonosz.

1000 méter

Pár hete megismertünk egy túravezetőt, Robinsont, aki kameruni mértékhez képest korrekt partnernek tűnt. A legtöbb dolgot átbeszéltük, és már csak a regisztrációs díjat kellett befizetni a nemzeti parknak, hogy felmehessünk. Itt kezdődtek a bonyodalmak. Lementünk a park irodájába, de ott nem engedték valamiért, hogy befizessük a díjat, mert azt csak tourist officon keresztül lehet. Irány egy iroda pár méterre (ECO tourism), ahol hosszas beszélgetés után kiderült, hogy a mi kedves Robinsonunk nem hivatalos túravezető, és nem vihet fel minket a hegyre, ráadásul ők az egyetlen szervezet, akiknek van engedélyük turistákat felvinni. Nálam itt picit elszakadt a cérna, és nem éppen a legszebb hangnemben küldtem el az egész országot szebb éghajlatra. Persze ez a hely sokkal többet kért a túráért, így át kellett gondolnunk a dolgot. 

Csütörtökön úgy döntöttük, hogy megéri még így is az árát, és elindultunk, hogy befizessük a díjat. De még egy utolsó előtti sugallatként bementünk a nemzeti parkhoz, hogy rákérdezzünk pár dologra. Itt jött a csavar. Természetesen hazudtak a másik helyen, és rengeteg szervezetnek van engedélye. Miért is számítottam őszinteségre? Azt mindenképp érdemes elismerni, hogy sok mindent nem tudnak a helyiek, de hazudni azt elképesztő magas szinten képesek.

Kiválasztottunk egy szimpatikus helyet, ahol úgy tűnt, hogy komolyan veszik a dolgot, és korrekt áron dolgoznak. Két hónap után még mindig ennyire naivak lennénk? Semmiből se tanulunk. Kifizettük a regisztrációs díjat, megbeszéltük a részleteket és vártuk a szombati hajnali indulást.

Pontban ötkor ébredek. Táskám már előző este összeállítva. Szerencsére igen jó túrahátizsákkal rendelkezem a Decathlonnak hála, így minden fontos dolognak megvolt a helye, különösképp az öt szelet Mars csokinak a legjobban elérhető ponton. Fél hatkor már az utcán várakoztunk, hogy végre nekivágjunk a túrának. Hétig kellett várnunk, mire megérkezett a guide és a hordár. Vajon ki lehet? Robinson. Ezen a ponton már nem is tudtam mit gondoljak. Végül csak elindultunk, mert mi mást tehettünk volna. 3100 méter szintemelkedés várt ránk. 

7:00 1010 méter

Bemutattuk a papírjainkat, és megindultunk felfelé néhány ültetvény és egy helyi börtön mellett, hogy elérjük a jungelt. Elől a vezető, középen mi, hátul pedig a porter rövidnadrágban és tangapapucsban. Abban a pillanatban, ahogy betettük a lábunk rákezdett az eső. Pár méter után teljesen átázva és leizzadva haladtunk a csúszós talajon nyílegyenesen felfelé.

8:50 1700 méter

Nemzeti Park határa. Az igazi túra innen indul.

9:12 1800 méter

Elértük az első állomást – Hut 1. Kimerülve, átázva, de még mindig bizakodva. Sajnos az eső még jobban rákezdett, így várnunk kellett, amíg kicsit kiderült az idő. Tűzet raktunk, és teát iszogattunk, de a füst miatt ez is inkább szenvedés volt. Majdnem két órát vesztegeltünk itt.

11:30 1900 méter

Tovább a jungelben, de már lehet érezni, hogy lassan kijutunk. Sajnos állatokkal nem találkoztunk néhány hangyát kivéve. A hatalmas fa, amelyiken régen majmok ugrándoztak sajnos üresen állt.

12:45 2200 méter

Elhagytuk az utolsó fákat, és kiértünk a szavanna részre. Innen jön az igazán neheze a túrának. Végig 35-40 fokos emelkedőn kell megtenni a maradék 2100 métert. De mielőtt ennek nekivágtunk tartottunk egy rövid pihenőt a New Hutnál. Csoki, keksz, víz.

13:30 2500 méter

Neki a hegynek. Minden lépés szenvedés. Egyáltalán nem vagyunk hozzászokva ilyen terheléshez. Én április óta nem futottam, május óta pedig semmi edzés. időnként meg kellett állni, pihenni, mert egyhuzamban nem tudtunk haladni.  Ezek a pillanatok voltak, amikor megfordultunk, és elcsodálkoztunk, hogy milyen kilátás is van mögöttünk.

15:00 2800 méter

A hegy gonosz. Minden emelkedő úgy tűnik, hogy az utolsó, és már úgy érzed, hogy igen, végre ott vagy, lepihenhetsz. De nem. Mindig van egy következő, amit meg kell mászni, és túl kell élni. A végén, amikor tényleg eléred, már nem is igazán érdekel, csak sóhajtasz egyet és lerogysz a leégett Hut 2 mellé a betonra, hogy a csuromvizes lábad szárítsd picit.

Pihenünk, amíg elkészítik nekünk a spagettit paradicsomszósszal, amit még a városban vettünk. A szervezés annyira tökéletesre sikerült, hogy a vezetőnk és a hordár nem hozott magával két napra semmi ételt vagy italt, így nekünk kellett ellátnunk őket. Szerencsére elég volt a vacsora. A tűz sajnos nem ropogott, mert ilyen magasságban és vizes fával nem könnyű összehozni. Egyre hidegebb volt, de próbáltam kivárni, hogy lemenjen a nap, és meglássam a csillagokat. Sajnos nem volt különleges látvány, így mindenki nyugovóra tért. Legalábbis próbált. Nekem sikerült összesen egy órát. Betonon, 2800 méteren a hidegben aludni azon aggódva, hogy a patkányok mikor rágják át magukat a sátron nem a legjobb.

6:00 2900 méter

Hajnalban indultunk tovább, hogy még délelőtt elérjük a csúcsot. A vezetőnk az állomáson maradt, és csak a hordár jött velünk fel. Szerencsére már normális cipőben, de angolul nem tudott, és semmilyen tudása nem volt a hegyről. Nem a legelőnyösebb párosítás, ha bármi történne velünk.

Már az első lépés után éreztem, hogy ez nem lesz egy könnyű séta, főleg az éjszaka után. Továbbra is 40 fokos emelkedőn felfelé, de a kilátás még mindig elképesztő. Több száz kilométerre el lehet látni – Douala, Limbe és még vulkánsziget is az óceánon.

8:30 3600 méter

A körülményekhez képest igen jó tempóban haladtunk, így a Hut 3at korán elértük. Itt már igen hideg van, és a szél is rákezdett. A hegy itt a legcsalókább, tényleg azt érezni, hogy már majdnem a csúcson vagyunk, vagy legalábbis a következő állomásnál, de nem, mindig van egy következő és egy következő emelkedő.

9:45 4100 méter

Szerencsére az utolsó 300 méter már viszonylag könnyebb, de a hideg és az erős szél miatt ez is kihívás. Megpillantva a tényleges utolsó emelkedőt, mielőtt elértük a csúcsot óriási erőlöketet adott. A végén már futva értünk fel. Az érzés felbecsülhetetlen. A szél süvít, a kezünk alig tudjuk mozgatni a hideg miatt, de mindenki boldog. A körülmények ellenére nem akarunk visszafordulni, de sajnos sokáig nem lehet bírni. Gyűjtöttem pár emléket, majd indulás lefelé. A legnehezebb része a hegymászásnak.

13:20 2700 méter

Nem is igazán a testnek fárasztó a haladás, hanem inkább agyilag megterhelő. Minden egyes lépésre koncentrálni kell, vagy már gurulsz is. Még így is rengetegszer estünk és csúsztunk métereket.

16:30 1700 méter

Túl a holtponton, már csak monoton megyünk lefelé, és várjuk, hogy leérjünk, együnk és aludjunk egy rendeset.

18:00 1000 méter

35 óra után fáradtan, koszosan, egy olyan élménnyel gazdagabban, amit sose szeretnék megismételni, de sose fogom elfelejteni megérkeztünk a kiindulási ponthoz. Két kilométer séta haza – vacsora és alvás.

Másnap az irodában (NGEN tours)

Természetesen nem hagytuk annyiban a problémákat, és egy hosszú listával állítottunk be, majd előadtuk a gondjaink.

• 2 óra késlekedés az indulásnál
• nem hivatalos túravezető
• hordárnak nem volt táskája és tangapapucsban jött
• nekünk kellett etetnünk és itatnunk őket, így a végére kifogytunk a vízből
• nem volt nálunk elsősegély csomag, se telefon
• semmilyen tudásuk nem volt a hegyről – azt se tudták az egyes állomások milyen magasan vannak
• a hordár nem beszélt angolul
• a hordár végig panaszkodott, hogy lassúak vagyunk, és már szeretne otthon leni
• a hordár ment velünk fel a csúcsra, miközben ez illegális
• nem biztosították a kért sátrat és hálózsákot (csak a szerencsénken múlt, hogy a túravezetőnek volt felesleges)

A végén a regisztrációs díjon felül nem fizettünk semmit.